Két kamasz édesanyja vagyok, a Kreatív Konyhatündérek Kifőzdéje blog megalkotója.
Amikor pocakos kismamaként a első gyermekem születésére készültem, igyekeztem, lehetőségeimhez mérten, dokumentálni magam, hogy felkészüljek arra, ami az elkövetkezendő években várni fog rám. Mert azt gondoltam, fel lehet rá készülni. A mai kismamának azért egy hangyavesényivel könnyebb dolguk van ami az önfelvilágosításukat illeti, ma könyvek, kiadványok sokasága, blogok, számolnak be arról, hogy a fiatal anyuka gyermeke születés után fogja megtapasztalni a valódi kimerültséget. Rájön, hogy amiről addig úgy vélte, hogy fáradság, az nem más, mint jóleső, laza kikapcsolódás ahhoz képest, ami a baba megszületése után fog következni.
Friss és zsenge koromban kezdtem el kísérletezni a konyhában, eleinte saját magam szórakoztatására, ami később, az első gyermekem születésének pillanatától valódi kihívássá nőtte ki magát. Minden megváltozott, az óra hol szélsebesen pörgött, hol szinte teljesen leállt, a korábbi napirendem nyomtalanul szertefoszlott, a főzésre szánható időm minimálisra csökkent, volt, hogy nyomtalanul felszívódott.
A második kihívás akkor állt elő, amikor a második szülött gyermekemmel minden egyes falatért meg kellett harcolnom. Feltaláló üzemmódra váltottam, mindent, és amit nem lehet, még azt is kitaláltam, csakhogy némi rendes táplálék is belekerüljön a pici szervezetébe.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki szeret főzni. Mitöbb, aki szeret, annak sincs mindig ideje rá. Velem is megesik. A gyerekek éhségérzete viszont nincs tekintettel az anya munkájára, teendőire, úgy érkeznek haza egy — tegyem hozzá, fárasztó — iskolanap után, mintha egy farkaséhség aplikációhoz lennének csatlakoztatva, ami a hazafele vezető úton aktiválódik és ereje egyenes arányban nő azzal, ahogyan az otthon felé közelednek.
A gyermekek minden fejlődési szakaszában akad valami, ami lefoglalja az anya idejét, újszülött kortól a kamaszkorig folyamatosan. Ezért ha bármelyik „láthatatlan”, háztartási munkán, legyen az főzés, takarítás, mosás, udvarrendezés, időt tudok spórolni, akkor azt gátlástalanul megteszem.
Így alakult ki az én ars culinariám: Egyszerűen, gyorsan, finomat! Eddigi konyhatündéri pályafutásom alatt sokat improvizáltam, nagy klasszikusokat lerövidítettem, hagyományosokat átdolgoztam. De ezek a projektek sosem történtek a minőség vagy az íz róvására.
Arra pedig, hogy könnyen elkészíthetők, én vagyok a garancia. Ha nekem sikerült, akkor másnak is fog. Egyszerű, könnyen összedobható, ízletes, kipróbált recepteket fogsz itt találni, hátha lesz olyan, ami ínyedre váló.
Ha kérdésed van, esetleg úgy gondolod, hogy kifelejtettem valamit a receptből (igen, volt már ilyen), nyugodtan keress meg, írjál, szeretettel válaszolok.