Céklás palacsinta

Ez a palacsinta, annak ellenére, hogy nagy szeretettel készítettem és a helyszínre szállítottam, szinte lemaradt a könyvbemutatós kósoltásról. A nagy izgalomban egyszerűen megfeledkeztem róla. Mindamellett, hogy lelkesen beharangoztam a beszélgetés során, már javában tartott a kóstolás, amikor észbekaptam, hogy a palacsinták még nincsnek tálalva. Megeshet tehát, hogy aki korábban távozott lemaradt erről a különlegességről, de ha még így is történt, akkor sincs semmi vészve, mert a következő leírás alapján elkészítheti.
Ennek a palacsintának az az érdekessége, hogy cékla kerül bele, ezért a színe gyönyörű rózsaszínű lesz, királykisasszonyok bálján jó eséllyel sikerszám lesz. A tapasztalat azonban az mutatja, hogy bizony az idősebb királyfik sem utasítják el, sőt az öreg király és királyné is boldogan fogyasztja.
Csupa egészséges hozzávalóból készül, én tönkölybúzalisztet használtam, így is a színe szép rózsaszín maradt, de készülhet fehérlisztből, vagy ha nem annyira fontos a világos szín, akkor nyugodtan mehet bele a teljes kiőrlésű liszt is.
A cékla az egyik lefantasztikusabb zöldségünk, mégis ritkán élünk vele. Elképesztően sok jó tulajdonsága van: javítja a vérkeringést, csökkenti a vérnyomást, erősíti az immunrendszert, méregtelenít és segíthet a sportteljesítmény növelésében. Emellett antioxidánsokban gazdag, így hozzájárulhat a sejtek védelméhez, az öregedési folyamatok lassításához, segíthet a rák kialakulásának megelőzésében. Hagyományosan savanyúságként fogyasztjuk, újabban különböző salátákban is találkozunk vele. Felhasználásának tárháza ennél sokkal tágabb, és hát miért ne, még palacsintába is tehetjük. Nagyobb baráti társaságok számára könnyedén elkészíthető ez a különleges palacsinta, mert ez most úgy lett kitalálva, hogy magában fogyasztható legyen, ne kelljen kenegetni lekvárral, vagy mártogatni vele szószokat. Valljuk be, sok esetben, házigazdaként, az is szempont szokott lenni az ételek megválaszátában, hogy mekkora felfordulással jár az elkészítése és fogyasztása. Senki sem szeret órákat takarítani egy-egy esemény, rendezvény után, hacsak nincs bejárónője, akikre rábízhatja ezeket a feladatokat.
A sok fűszernek köszönhetően ez a palacsinta büszkén vállalható magára is, no de vegyük szépen sorba, lássuk mi kerül ebbe az egészséges és gyönyörűséges palacsintába.

Hozzávalók:

300 g liszt (fehérliszt, tönkölybúzaliszt, teljes kiőrlésű liszt)
200 g zabpehely
1 citrom reszelt héja és leve
1 hüvelyujjnyi gyömbér
4 tojás
7 ek cukor
50 ml olaj
1 dl tej (lehet növényi tej is)
másfél kk sütőpor
másfél kk vaníliakivonat
1 közepes méretű cékla
2 nagy alma
csipetnyi só

Elkészítés

Első lépésben elkészítem a palacsintatésztát: a lisztet, a zabpelyhet, a cukrot, a sütőport, a tojást, a sót, az olajat és a tejet összekeverem. Bevallom, a tejet nem mértem le pontosan, hogy mennyi tettem bele, a tészta állaga ilyenkor kicsit kemény, de ez nem gond, mert a cékla, az alma, a vanília és a citromlé mind-mind hígítani fogja. Ha a tészta túl száraznak tűnik, akkor teszek még bele egy kis tejet, de mindenképpen kevesenként adagolom, számolva azzal, hogy még következnek hozzávalók, amelyek lazítani fognak az állagán.

Lereszelem a citrom héját, a gyömbért, a céklát is ugyanazon az apró lyukú reszelőn végigfuttatom. Az almákat nagyobbra reszelem. Ezeket a reszelményeket, a citrom kifacsart levével és a vaníliával együtt belekeverem a tésztába. Ezennel el is jutottam a kedvenc műveletemhez: éspedig ahhoz a részhez, amikor a sötétvörös cékla kezdi megfesteni a tésztát. Szemet-gyönyörködtető látvány, szinte azt mondanám, terápiás művelet. Komolyan mondom, ha profi operatőr lennék, akkor erről egy olyan videót készítenék, hogy nézők nyersen bekanalaznák a palacsintatésztát. Viccet félretéve, valóban vannak a főzésnek, sütésnek olyan pillanatai, amelyek idegvasaló hatással bírnak. A céklának a palacsintatésztához való keverését az egytől ötig terjedő skálán, tizesre értékelem, annyira szép. Csakhogy a szépség sok esetben nem elég, így a palacsinta esetében is a látvány nem minden, finomnak is kell lennie. Ebben van segítségünkre a gyömbér és a citrom. Az alma pedig a palacsinta puhán tartását szolgálja. Ne hagyjuk ki az almát belőle, mert akkor kész palacsinta túl kemény, merev lesz. A cékla, még ha finomra is reszeljük és megsül, nem lesz annyira puha, mint az alma. Az sem segítene, ha növelnők a cékla mennyiségét, mert az állaga nem lesz annyira jó, és az íze is sokkal intenzívebben érződne, ami lehet, hogy a királykisasszonyokat és a királyfikat arra késztené, hogy reklamációjukat nyújtság be a konyhára.

A megadott mennyiségekkel viszony egy pihe-puha, gyönyörű és ízletes palacsintát kapunk, amelynek az egész királycsaládi udvar örülni fog.
A bekevert tésztának a színe mennyei, az állaga pedig amolyan közepesen folyós. A kanálból ki kell hogy csorduljon, ha belemerítem. Amennyiben a kanálról nem csorog le a céklás-almás palacsintatészta, azt jelenti, hogy túl keményre sikeredett, és kavarok még hozzá egy kevés tejet.
Majd nagykanállal merítek egyet-egyet a tésztából, olajjal kikent tapadásmentes serpenyőben 4-5 kis palacsintát sütök meg egyszerre, annak függvényében, hányat tudok befértetni úgy, hogy hely is maradjon közöttünk. Szebbek lesznek, ha nem érnek össze, ráadásul csak úgy tudom kényelmesen megforgatni őket, ha van kis hely közöttük. A halomba mért tésztát szétlapítom a serpenyőben, majd nem túl erős lángon, mindkét oldalát megsütöm. Fontos az alacsony láng, különben kívül megégnek, belül pedig nyersek maradnak a palacsinták.
A megadott mennyiségből egy teljes királyi udvar és annak vendégserege ellátható. Ha csak házi használatra készül, lehet a mennyiségeket felezni, azonban ha nagy palacsintaevők vannak a családban, bátran lehet egy teljes adaggal készíteni, nem fognak szégyenbe maradni.