Királyi kempinges menü

Az utazánsak, élmények begyűjtésének több mondja van: be lehet fizetni all inkluzív nyaralásra, lehet szállást foglalni szállodában, panzióban, kulcsos házban, de kempingezni is lehet. Mindeniknek megvan az előnye és hátránya, kiválasztjuk azt, amit legpihetnetőbbnek tartunk.
Fiatalkoromban sokat jártam sátorozni, akkoriban ugye az volt az utazás, a nyaralás szinte kizárólagos módja. Nem volt akkoriban horvát vagy görög tengerpart, azaz volt, csak számunkra nem volt elérhető, nem töltöttünk sem rövid sem hosszú hétvégét Romában, Nápolyban van Barcelonában, mitöbb még hétvégénk sem volt, hiszen a hétvége csak a vasárnapi napból állt, a szombat is rendes munkanapnak számított. Nem szeretem a „bezzeg az én fiatalkoromban…” kezdetű példázódásokat, bár igyekszem a gyerekeimnek mesélni arról, hogy tinédzserként milyen volt az én életem, hogy milyen lehetőségeim voltak a kikapcsolódásra, vagy hogy milyen korlátok között kellett élnem.
Annyira távolinak tűnik az a világ, hogy sokszor számomra is felfoghatatlan, hogy úgy és olyan körülmények között éltünk, mégis, azt kell mondanom, hogy kitűnően alkalmazkodtunk az adott, korlátok közé szorított élethelyzetekhez. Ha visszagondolok, eszméletlenül jók voltak a sátorozásaink, gyönyörű helyeken szálltunk meg. Élelemmel és pár ruhával, egy pár cserecipővel hasadásig megpakolt vázas hátizsákokkal szálltunk le a vonatról és vágtunk neki a hegynek, majd forrás vagy patak mellett húztuk fel sátrainkat. Minél távolabb a világ zajától, hogy tudjunk Hobó Blues Band, Piramis, P-Mobil, vagy István a király dalokat énekelni. Ez volt a szabadság akkoriban: énekelni azokat a tiltott vagy nehezen elérhető dalokat, amelyekhez másolt kazettákon jutottunk hozzá.
Egyik alkalommal, útban az Almási barlang felé a Szertelszfürdő kempingjében szálltunk meg. Éppen a patak partján öblítgettük műanyag poharainkat, amikor egyszer csak úszva érkezett egy padlizsán, aztán még egy, aztán még egy, majd még három. Valószínűleg valaki fennebb a pakatba tette, hogy hűvösben tartsa őket, de a víz elvitte. Nem voltunk restek, kifogtuk az ingyen jött vinetákat, és aznap este a megszokott sült szalonna mellé, grillezett padlizsánt is felszolgáltunk. Vacsora után jó dolgunk volt: nagy tábortüzet rajtunk, és egy-egy sör társaságába ültük körül a tüzet. Előkerültek a gitárok. Már több mint egy órája tartott a tábortüzes éneklés, amikor odajött egy idegen fiatalember, letett egy láda sört, és csak annyit szólt: „Ezt nektek hoztam, hogy legyen erőtök folytatni.” Pár perces szüntetet tartottunk, megköszöntük, váltottunk pár szót az ismeretlen baráttal, s ez volt az a pillanat, amikor picit megemelkedeve körülnéztem, és döbbenten láttam, hogy óriás tömeg van a hátunk mögött és körülöttünk. A földön ülve, a tábortűz közvetlen közelében, a fény elvakított, nem láttam, hogy a sötétben hányan gyűltünk össze. Nagy volt a meglepetés, amikor rájöttünk, hogy a kemping lakóinak nagy százaléka körülöttünk volt. Nem tudom hányan lehettünk, szinte százan, talán. Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt. Nem éreztük a nyomort, a korlátokat, csak mi voltunk, a zene, a tábortűz és a csillagok.
Ma már a kempingezés és másképpen zajlik. Utazhatunk autóval vagy lakókocsival, országon belül vagy határainkon túl. Volt akkora szerencsém, hogy barátokkal eljutottam Velsz egyik leghíresebb és legcsodálatosabb tengerparti kempingjébe, Port-Eynonba. Indulás előtt bevásároltunk, de mivel nem a hátunkon kellett cipelnünk az élelemet, lényegesebb kényelmesebb volt. Bár vásárláskor ugyanazokat a szabályokat követtük, mint harmincvalahány évvel ezelőtt: ne legyen romlékony az étel, tábortűz vagy grillen elkészíthető legyen, minimális mosogtanivaló kreálásával.
A mostani királyi lakománk nem volt más, mint grillezett csirke, spárga, kukorica és sárgarépa, rebarbara szósszal és krumlisalátával. Első gondolatra bonyolultnak tűnik, de valójában roppant egyszerű ez a fogás, és nagyjából egy óra alatt el is készült. A krumpli és tojás, meg a rebarbara szósz elkészítéséhez kis kempinges gázégőt használtunk, a húst és a zöldségeket a világ legyeszerűbb pácában érleltük egy keveset, majd grillen megsütöttük.