Szinte pizza (gluténmentesen is)

Régen, amikor még azt hittem körülöttem forog a világ, lelkes lendülettel vetettem magam az élet sodrásába, a kincses városba jöttem, hogy jobb és okosabb emberré képezzem magam. Akkoriban, másképp láttuk a világot, örültünk mindennek, ami a szabadság, a új élet ígéretét hozta. Azonban nemsokára meg kellett talasztalnom, hogy a rózsaszín álmokon túl ott az élet, amely folyton hoz meglepetéseket. Mi voltunk az első generáció, aki bár úgy felvételizett egyetemre, hogy 5 év iskoláztatásban lesz része, de ezt menetközben megváltozatták, és átgyúrták a tantervet úgy, hogy tanulmányainkat négy év alatt befejezzük. Valahányszor magyarázatot követeltünk a teljesíthetetlen elvárások miatt, azt mondogatták, mi vagyunk az áldozati generáció. Nos, ennek már több mint harminc éve, most pedig azt látom, hogy a mai gyerekek is áldozati generációként élik meg iskolai éveiket. Sőt, mintha ez az áldozati generáció-dolog állandósult volna. Szerencsésnek mondhatja magának az a generáció, amelyik valamilyen véletlen folytán nem cuppant bele egy-egy reformba, (megszorító/átalakító) intézkedésbe.
Kimerítő. El sem kezdődött az iskola, de már annak gondolatától, hogy mi vár a pedagógusokra, a gyerekekre és a szülőkre, most elfáradtam. Nyilván, más országokban is vannak ’intézkedések’, de meg merem kozkáztatni azt, hogy kicsit jobbab átgondolják és főként előkészítik azokat. Eközben mi folyamatosan mélyvízbe csobbanunk, kapálózunk, a szerencsésebbek a partra vergődnek, a kevésbé szerencsések pedig akár el is süllyednek.
A gyerekek antennái pedig befogják a pedagógusok, a szülők rezgéseit, érzik a feszültséget, a frusztáltságot, a tehetetlenséget. Nehéz úgy nekifutni egy olyan iskolaévnek, amely egy amúgy is megterhető vizsgával zárul, hogy az iskolakezdést káosz uralja.
A józan paraszti ész azt mondja, hogy nem az oktatás-, valamint egészégügyön kell spórolni, mert az soha nem vezetett jóra, így most sem fog. Ami rövid távon nyerőnek tűnik, hosszútávon súlyos, akár visszafordíthatatlan következményekkel jár. Kutatók sokasága foglalkozott ezzel a témakörrel, felfoghatatlan számomra, hogy döntéshozóink mindezeket figyelmen kívül hagyják, ugyanis azt nem merem feltételezni róluk, hogy nincs tudomásuk ezekről a felmérésekről, kutatásokról.
No, de örüljünk annak, aminek lehet, hogy egyelőre békés napokat élünk.
Örüljünk az utolsó vakációs napoknak is, töltsünk fel energia- és örömtartalékainat amennyire csak lehet, mert előreláthatóan nagy szükségünk lesz rá. Belefér még a napjainkba egy kis kényeztetés, ami akár egy pizzasütés is lehet. Így tettünk mi is, de miután már szinte túlvoltunk a pizza sütésén és fogyasztásán, betoppant egy vendég, akinek már nem maradt. Feltétnekvaló még akadt, de a pizzatészta elfogyott, tésztát gyúrni már sem idő sem energia nem maradt, ezért kenyérszeletekből rögtönöztem pizzát. Amolyan melegszendvicsféle ez, amely ízében a pizzát hozza, kiderült, hogy nem is olyan rossz megoldás, annál is inkább, mert elképesztően gyors, és gluténmentesíthető, ha gluténmentes kenyeret használunk hozzá.
Kiváló maradékfelhasználó étel, szomorkodó sajtok, kolbászvégek, szikkadt sonkák mind felhasználhatók. A gyerekek is imádják, nem kell sokat könyörögni nekik, hogy a tányérra kerülő szeleteket elfogyasszák.