Négy hozzávalós vinetás laska

Szeszélyes egy időjárásunk van, nem emlékszem mikor volt olyan, hogy július derekán a hátamra kellett vennem egy felsőt, amikor leültem a gép elé dolgozni. No, de azért nyár van, a gyümölcsök, zöldségek degedve feszítenek a zöldségesek ládáiban. Nehéz például úgy elmenni a gyönyörű, feketén fénylő vineták mellett, hogy meg ne kívánja az ember lánya.

Annak ellenére, hogy egy régóta ismert zöldségről van szó, a felhasználási módja is mondhatni tág, hagyományosan mégis felhasználásának igen szűk skáláját aknázzuk ki. Pedig krémes állaga nem csak a padlizsánkrémben érvényesül, kibontakozik az más ételekben is, ha hagyjuk.

Ha csak a nevét figyeljük, látjuk, hogy ”a vineta” szavunk, az magát a padlizsánkrémet jelenti az átlagos nyelvhasználatunkban. Készítsek reggelire vinetát? – szoktam én is kérdezni, és ezalatt mindenki, jómagam is beleértve, a padlizsánkrémre gondol, sosem bármilyen egyéb vinetás ételre. Pedig alapjáraton egy gazdagon felhasználható zöldségről van szó: lehet sütve, főzve, töltve, krémnek elkészítve fogyassztani, de lehet lecsóba, különböző ragukba is tenni. Van, aki még mindig bátortalanul nyúl hozzá attól félve, hogy keserűvé változatja majd az ételt. Nemrég tudtam meg én is, hogy a padlizsán keserűségét befolyásolja az is, hogy mikor szedik le a gyümölcsöt. Gyümölcsnek is nevezhetem ugye, mert a padlizsán technikailag gyümölcs, csak mi zöldségként használjuk. Akkor kesernyés a padlizsán, ha túlérettem szedik le. Jó tudni, hogy a kellően érett termés színe szép élénk, héja fényes, míg a túléretté sötét és matt. Tehát ha szép fényes, egészséges példányokat választunk, jó esélyünk van rá, hogy a keserűséget megússzuk, s nem kell sózni, pihentetni, levelt lecsorgatni, hanem csak feldarabolni és elkészíteni.

A most hozott recept egy roppant egyszerű, de annál ízletesebb étel, kevés munkával, hamar elkészül, ami fontos szempont szokott lenni a nyári nagy melegben. Bár ebben a pillanatban nyugodt lelkiismerettel a sütőt is bekapcsolhatnám, bízom benne, lesz még valódi nyári meleg. Az esőnek örülök, véget vetett a kerti nagy szárazságnak, és az erdei gombatermésnek is jót tesz.

Hozzávalók:

2 közepes padlizsán
2 nagy érett paradicsom
1 alma
5-6 ek olívaolaj
1 babérlevél
só, bors ízlés szerint
500 g tészta

Elkészítés

A padlizsánt, a paradicsomot és az almát apró kockákra vágom. Első lépésben egy tapadásmentes edényben, állandó kavargatás mellett, az olívaolajon pirítani kezdem a vinetát. Ennél a lépésnél türelmesnek kell lennem: a padlizsán szivacsos állaga könnyen magába szívja az olajat, és az elején mindig azt gondolom, hogy túl száraz lesz, de bíznom kell a kavarhatás erejében, mert ahogy pirulni kezd, a nedvességtartalmából is veszít, és egyszre jobban kezd elvegyülni. Ha annyira megolajoznám, hogy minden egyes darabkát érje az olaj, akkor a végén, tocsogna az olajban, és az nem tenne jót az ételnek. Kicsit úgy kézpelem el ezt, mint a prézlipirítást. Ott it csak kevéske, pár csepp olajat teszünk a prézlire, mert tudjuk, hogy a sűrű kavargatás által, az elkészült prézliben egységesen elvegyül az a pár csepp olaj. Így sincs más teendőm, mint hogy közepes lángon kavargassam, míg szépen el nem keveredik, és meg nem puhul. Mivel a a vinetának magas a víztartalma, fokozatosan kiengedi a vizet, és a pirítás végére a mennyiség szinte a felére visszaesik. Ez nagyjából 10-12 percet vesz igénybe. Akkor van készen, amikor a kockák színt váltanak, besötétülnek, és már nagyon könnyen kavarható lesz. Ekkor sózom, ráteszem a paradicsomot, az almát, beledobom a babérlevelet, és fedő alatt addig párolom, míg a paradicsom szét nem fő. Ezalatt az idő alatt az alma is teljesen megpuhult, olyannyira, hogy villával szét tudom nyomni. Néha ránézek a serpenyőre, nehogy elfőzzem az összes folyadékot és odaégessem. Ha úgy ítélem meg, hogy minden nedvesség elfőtt már róla, öntök hozzá egy kis vizet.

Nagyjából 10 perc fedő alatti, közepes lángon történő párolással teljsen egybeolvadnak a hozzávalók, és a vineta krémessége ural mindent. Időközben a tésztát is megfőzöm, leszűröm és ezzel a paradicsomos-padlizsános keverékkel összeforgatom. Vagy nem. Ugyanis megtehetem, hogy csak éppen annyit használok fel belőle, amennyit helyben megeszünk, a többit pedig feledeles dobozban a hűtőbe teszem, és reggel egy szelet kenyérrel, pirítósal, zölhagymakarikákkal megszórva tálalom. Aki fokozni akarja az ízeket, keverhet hozzá hagymát, vagy fokhagymát, egyiktől sem fog megsértődni.

Magát a tésztával elkevert változatot is lehet frissen, melegen fogyasztani, az sem lesz baj, ha szobahőmérsékletre hűl, és úgy fogyasztjuk. Felszolgálható főételként, de grillezett húsok mellé is kiváló köret. Sokféleképpen fogyaszthajuk tehát ezt a csupán négy hozzávalós finomságot. Nyilván, készítéskor dinsztelhettem volna hozzá hagymát, vagy fokhagymát, fűszerezhettem volna bazsalikommal vagy akár mentával, de ebben az ételben pont azt szeretem, hogy a padlizsán íze dominál, nem üti el semmilyen erős fűszer. Ez esetben a fűszer nem más mint az olívaolaj, az alma és a minimális babérlevél. Itt az alma tökéletes társa lesz a paradicsomnak és padlizsánnak, az ízek teljes harmóniája gyönyörűen társul az étel krémes állaggához.

Szinte megszégyenítően egyszerű étel, a siker a nyári, ízekben tomboló, szezonális zöldségekben rejlik. Igazi nyári, könnyű, de laktató fogás. Nálunk nagy sikert aratott.