Keleties pácban sült lazac

Az iskolai évzáró előtti utolsó métereken mindig megbolydul az élet. A megtervezett és kiszámítható hétköznapok laza káoszba csapnak át, amelyek mellé társulnak a kamaszok, fáradsággal gazdagon megszórt hangulatváltozásai, s ha mindez nem lenne elég, akkor jönnek az élet új kihívásai, amelyekkel úgyszintén foglalkozni kell. Új vizeken evezve sok a tanulnivaló, néha az az érzésem, csak sodródok az árral, azonban míg jó irányba haladok, a sodródással sincs baj. Teszem a dolgom, nem tévesztem szem elől a napsütéses partot. Híreket is csak módjával fogyasztok, mert szokszor már nem marad erőm szemlélni mennyire csúnyul a világ.

Egy kedves jóbarátom mindig mondja, hogy a jóra kell összontosítani. Látom is, van, akinek ez könnyedén, játszva megy, s azt is tudom, hogy a pozitív gondolkodás a tanulható, fejleszthető készségek közé tartozik, így hát bátorítok mindenkit, beleértve saját magamat is arra, hogy képezzük magunkat ezen a területen is.

Míg azonban erre sort kerítek, gyorsan összedobom az ebédet, mert azt kikerülni nem tudom.

A fagyasztóm tartalmával kell gazdálkodnom, ugye hajlamos vagyok arra, hogy teszek bele ezt-azt, hogy szükség esetén legyen mihez hozzányúlni, ezek a hozzávalók aztán ottfelejtődnek, s amikor szükségem lenne egy kis helyre, lefagyasztani a maradékot, ugye, már nincs hová tenni. A múlt hét végén eldöntöttem, hogy szép lassan, de tervezetten elkezdem a fagyasztott dolgokat is felhasználni. Nemsokára itt a vinetasütés ideje, még a végén, nem lesz hová betenni a lesütött padlizsánokat.

Visszatérve a fagyasztóhoz, és annak tartalmához, letisztult, hogy valami lazacos fogást kell készítenem. Ki is vettem a haldarabokat kiolvadni. Valami érdekesre, mutatósra vágytam, hogy a gyerekeknek is nagyobb kedvük legyen hozzá. A lazac kevés azon halak közé tartozik, amelyet mindketten szeretnek, ha finoman van elkészítve. A köreten kezdtem el gondolkodni, hogy mivel társíthatanám a halat, ugyanis ahhoz is teljes mértékben passzolnia kell, ráadásul gyorsnak kell lennie, mert szorít az idő. Ha tehetem, nem választok krumplit hal mellé, ez amolyan saját bolondéria csupán. A következő kedvenc köret a sorban a rizs, de mivel tegnap rizsköretünk volt a csirke mellé, valami egyébre vágytam. Egy könnyű, zöldséges, nyárias köretre. Így jutottam el a pirított zöldséges kínai tésztához. Azt szereti a fiatal generáció is, roppant gyors, van itthon sárgarépa és káposzta, meg egy kis zellerszár, ez már egy jó kiindulási pont. S ha már a köret gondolata megszületett, nem maradt más hátra, mint a halat találtatni hozzá. S míg az zöldséget aprítottam, hogy addig is haladjak a dologgal, kitaláltam, készítek egy gyönyörű, szójaszószos, citromtól illatozó pácot, amelyben a halszeleteket az evés pillanatáig áztatom, és majd akkor frissiben megsütöm.